Free Press

A tudósok szerint még az élsportolók teste is csak bizonyos mértékig bírja a terhelést.

A hosszú távú fizikai aktivitás során még a világ leggyorsabb ultramaratonistái sem tudnak több kalóriát elégetni, mint a nyugalmi anyagcseréjük 2,5-szerese, vagyis egy átlagember napi 4000 kalóriája – derül ki a Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmányból. Amint túllépik ezt a küszöböt, a szervezet elkezdi lebontani a saját szöveteit, hogy pótolja a hiányt.

“Ez meghatározza azt a tartományt, ami az ember számára lehetséges” – mondta a tanulmány társszerzője, Herman Pontzer, a Duke Egyetem evolúciós antropológia docense.

“Ez meghatározza azt a tartományt, ami az ember számára lehetséges” – mondta a tanulmány társszerzője, Herman Pontzer, a Duke Egyetem evolúciós antropológia docense.

Hirdetés

A kutatók a verseny első és utolsó szakaszán futók vizeletmintáinak elemzésével megállapították, hogy öt hónap futás után a sportolók jóval kevesebb kalóriát égettek el, mint a verseny elején.

A Live Science beszámolója szerint összehasonlították az eredményeket más tevékenységek, például maratonok, úszás, sarkvidéki túrázás, a Tour de France és a Race Across the USA korábbi évei során már publikált adatokkal is.

A kutatók megállapították, hogy a hosszabb versenyek során nehezebb volt kalóriát égetni. Rövid távú tevékenységek során azonban az emberi szervezet a nyugalmi anyagcserénél sokkal többszöröse kalóriaégetést képes fenntartani.

A tanulmány szerint például egyetlen maraton alatt a futók átlagosan 15,6-szoros nyugalmi anyagcserét képesek kalóriát égetni. A Tour de France 23 napja alatt a kerékpárosok a nyugalmi anyagcseréjük 4,9-szeresével égettek kalóriát, az Antarktiszon tett 95 napos túra során pedig a túrázók a nyugalmi anyagcseréjük 3,5-szeresével égettek kalóriát.

Úgy tűnik tehát, hogy a szervezetnek van egy határa annak, hogy mennyi energiát képes hosszú távon biztosítani.

“Egyszerűen csak van egy határ, hogy mennyi kalóriát tud a bélrendszerünk hatékonyan felvenni egy nap” – mondta Pontzer egy nyilatkozatában.

“100 métert sprintelhetünk, de kilométereket kocoghatunk, igaz? Ez itt is igaz” – tette hozzá Pontzer.”

A terhes nőkről kimutatták, hogy nyugalmi anyagcseréjük körülbelül 2,2-szeresét tartják fenn, ami csak valamivel alacsonyabb, mint az állóképességi sportolóknál tapasztalt maximális fenntartható energiafelhasználás.

Míg a kutatók azzal érvelnek, hogy a 2,5-ös érték tűnik a jelenlegi kemény határnak az emberek számára, nem elképzelhetetlen, hogy egyesek átlépik ezt a küszöböt.

“Tehát azt hiszem, ez egy kihívás az elit állóképességi sportolók számára” – zárta Pontzer. “A tudomány akkor működik, ha bebizonyosodik, hogy tévedtél. Talán egyszer majd valaki áttöri ezt a határt, és megmutatja nekünk, hogy mit hagyunk ki.”