A belga csata vagy belga hadjárat, amelyet Belgiumban gyakran 18 napos hadjáratként emlegetnek, a második világháború idején Németország támadó hadjáratának, a franciaországi csatának a részét képezte. Az 1940 májusában 18 napon keresztül zajlott, és Belgium német megszállásával ért véget, miután a belga hadsereg megadta magát.
1940. május 10-én Németország a Fall Gelb hadműveleti terv alapján megszállta Luxemburgot, Hollandiát és Belgiumot. A szövetséges hadseregek megpróbálták megállítani a német hadsereget Belgiumban, mivel úgy vélték, hogy ez a fő német előrenyomulás. Miután a franciák május 10. és 12. között a szövetséges hadseregek legjobbjait teljes egészében Belgiumba vezényelték, a németek hadműveletük második szakaszát, az áttörést, vagyis a sarlós vágást léptették életbe az Ardenneken keresztül, és a La Manche-csatorna felé nyomultak előre. A német hadsereg öt nap múlva elérte a La Manche-csatornát, és bekerítette a szövetséges hadseregeket. A németek fokozatosan csökkentették a szövetséges erők zsebét, visszaszorítva őket a tenger felé. A belga hadsereg 1940. május 28-án megadta magát, ezzel véget ért a csata.
A belgiumi csata magában foglalta a háború első tankcsatáját, a hannuti csatát.