Őskor
Amióta valaki árut vagy szolgáltatást állít elő, szállít és forgalmaz, azóta létezik valamilyen gazdaság; a gazdaságok a társadalmak növekedésével és összetettebbé válásával egyre nagyobbak lettek. Sumer az árupénzen alapuló nagyméretű gazdaságot fejlesztett ki, míg a babiloniak és a velük szomszédos városállamok később kialakították a gazdaság legkorábbi rendszerét, ahogyan azt mi gondoljuk, az adósságra, a jogi szerződésekre és az üzleti gyakorlatra vonatkozó jogi kódexekre, valamint a magántulajdonra vonatkozó szabályok/törvények tekintetében.
A babiloniak és városállami szomszédaik a gazdaságnak a jelenleg használt polgári társadalom (jog) fogalmaihoz hasonló formáit fejlesztették ki. Ők fejlesztették ki az első ismert kodifikált jogi és közigazgatási rendszereket, bíróságokkal, börtönökkel és kormányzati nyilvántartásokkal.
Az ókori gazdaság főként a megélhetési gazdálkodáson alapult. A sékel egy ősi súly- és pénzegységre utalt. A kifejezés első használata Mezopotámiából származik i. e. 3000 körül, és egy bizonyos árpa tömegére utalt, amely egy metrikus rendszerben más értékekkel, például ezüsttel, bronzzal, rézzel stb. állt kapcsolatban. Az árpa/shekel eredetileg egyszerre volt pénzegység és súlyegység, ahogyan a brit font is eredetileg egy fontnyi ezüsttömeget jelölő egység volt.
A legtöbb ember számára az árucsere társadalmi kapcsolatokon keresztül történt. Voltak kereskedők is, akik a piactereken cseréltek. Az ókori Görögországban, ahonnan a mai angol “economy” szó ered, sokan a szabadbirtokosok rabszolgái voltak. A gazdasági vitát a szűkösség vezérelte.
Középkor
A középkorban az, amit ma gazdaságnak nevezünk, nem volt messze a létminimumtól. A legtöbb csere társadalmi csoportokon belül zajlott. Ráadásul a nagy hódítók felvették azt, amit ma kockázati tőkének nevezünk (a ventura, ital.; kockázat), hogy finanszírozni tudják a hódításaikat. A tőkét az általuk az Újvilágban felhozott javakkal kellett megtéríteniük. Marco Polo (1254-1324), Kolumbusz Kristóf (1451-1506) és Vasco da Gama (1469-1524) felfedezései vezettek az első globális gazdasághoz. Az első vállalkozások kereskedelmi létesítmények voltak. Antwerpenben 1513-ban alapították az első tőzsdét. A gazdaság akkoriban elsősorban a kereskedelmet jelentette.
Kora újkor
Az európai fogságok az európai államok ágai, az úgynevezett gyarmatok lettek. A felemelkedő nemzetállamok, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Nagy-Britannia és Hollandia vámokkal próbálták ellenőrizni a kereskedelmet, és (a mercator, lat.: kereskedő) a magánvagyon és a közérdek közötti közvetítés első megközelítése volt. a szekularizáció Európában lehetővé tette az államok számára, hogy az egyház hatalmas vagyonát a városok fejlesztésére fordítsák. A nemesek befolyása csökkent. Megkezdték munkájukat az első gazdasági államtitkárok. Az olyan bankárok, mint Amschel Mayer Rothschild (1773-1855) elkezdték finanszírozni az olyan nemzeti projekteket, mint a háborúk és az infrastruktúra. A gazdaság ettől kezdve a nemzetgazdaságot jelentette, mint egy állam polgárainak gazdasági tevékenységeinek témáját.
Industriális forradalom
A szó valódi modern értelmében vett első közgazdász a skót Adam Smith (1723-1790) volt, akit részben a fiziokrácia eszméi, a merkantilizmus elleni reakció, valamint a későbbi közgazdász-tanítvány, Adam Mari inspiráltak. Ő határozta meg a nemzetgazdaság elemeit: a termékeket természetes áron kínálják, amelyet a verseny – a kereslet és a kínálat – és a munkamegosztás segítségével hoznak létre. Azt állította, hogy a szabad kereskedelem alapvető motívuma az emberi önérdek. Az úgynevezett önérdek-hipotézis lett a közgazdaságtan antropológiai alapja. Thomas Malthus (1766-1834) a kereslet és kínálat gondolatát a túlnépesedés problémájára ültette át.
Az ipari forradalom a 18. és a 19. század közötti időszak volt, amikor a mezőgazdaság, a gyártás, a bányászat és a közlekedés terén bekövetkezett jelentős változások mélyreható hatást gyakoroltak a társadalmi-gazdasági és kulturális viszonyokra, kezdve az Egyesült Királyságban, majd később egész Európában, Észak-Amerikában és végül az egész világon. Az ipari forradalom kezdete jelentős fordulópontot jelentett az emberiség történetében; a mindennapi élet szinte minden területét befolyásolta végül valamilyen módon. Európában a vadkapitalizmus kezdte felváltani a merkantilizmus (ma: protekcionizmus) rendszerét, és gazdasági növekedéshez vezetett. A korszakot ma ipari forradalomnak nevezik, mert a termelés, a termelés és a munkamegosztás rendszere lehetővé tette az áruk tömeges előállítását.
A “gazdaság” fogalmának felismerése
A “gazdaság” korabeli fogalma az 1930-as évek amerikai nagy gazdasági világválságáig nem volt közismert.
A két világháború káosza és a pusztító nagy gazdasági világválság után a politikai döntéshozók új utakat kerestek a gazdaság irányításának irányítására. Ezt vizsgálta és vitatta meg Friedrich August von Hayek (1899-1992) és Milton Friedman (1912-2006), akik a globális szabadkereskedelem mellett érveltek, és akiket az úgynevezett neoliberalizmus atyjaként tartanak számon. Az uralkodó álláspontot azonban John Maynard Keynes (1883-1946) képviselte, aki a piacok erőteljesebb állami ellenőrzése mellett érvelt. Az ő tiszteletére nevezték el keynesiánizmusnak azt az elméletet, amely szerint az állam az aggregált kereslet állami manipulálásával enyhítheti a gazdasági problémákat és ösztönözheti a gazdasági növekedést. Az 1950-es évek végén az amerikai és európai gazdasági növekedés – amelyet gyakran Wirtschaftswunder (németül: gazdasági csoda) néven emlegetnek – egy új gazdasági formát hozott létre: a tömegfogyasztási gazdaságot. John Kenneth Galbraith (1908-2006) 1958-ban elsőként beszélt a jóléti társadalomról. A legtöbb országban a gazdasági rendszert szociális piacgazdaságnak nevezik.
20. század vége – 21. század eleje
A vasfüggöny leomlásával és a keleti blokk országainak a demokratikus kormányzás és a piacgazdaság felé való átmenetével a posztindusztriális társadalom eszméje kerül előtérbe, mivel szerepe együttesen jelöli ki azt a jelentőséget, amelyet az iparosítás helyett a szolgáltatási szektor kap. Egyesek Daniel Bell 1973-as, A posztindusztriális társadalom eljövetele című könyvének tulajdonítják a fogalom első használatát, míg mások Ivan Illich szociálfilozófus Eszközök a konvivialitáshoz című könyvének tulajdonítják. A kifejezést a filozófiában is alkalmazzák a posztmodernizmus elhalványulásának jelölésére a 90-es évek végén és különösen a 21. század elején.
Az internet mint tömegmédia és kommunikációs médium elterjedésével, különösen 2000-2001 után, az internet és az információs gazdaság gondolata az e-kereskedelem és az elektronikus vállalkozások növekvő jelentősége miatt kap helyet, továbbá a globális információs társadalom kifejezés, mint egy új típusú, “mindenre kiterjedő” társadalom megértése. A 2000-es évek végén az olyan országok, mint Kína, Brazília és India új típusú gazdaságai és gazdasági terjeszkedése figyelmet és érdeklődést kelt az általában domináns nyugati típusú gazdaságoktól és gazdasági modellektől való eltérés iránt.