Azok közé a kevesek közé tartozom, akik nem jöttek rá, honnan származik a Motorola név? Az amerikai távközlési vállalat első kereskedelmi terméke egy gépjárművek számára készült rádió volt az 1930-as években, és 1946-ban a Motorola berendezései vezették az első hívásokat a Bell System új, gépjárműveknek szánt rádiótelefon-szolgáltatásán. Ez is meglepő, hogy az autós telefonok már az 1940-es évektől kezdve kereskedelmi használatban voltak. Szóval, mivel kissé elborult az agyam, úgy döntöttem, hogy teszek egy kört az autós telefonok történetének emlékei között. Csatlakozik?
Az eredeti autótelefon körülbelül 80 fontot nyomott. A hívások megszakítás nélkül ugráltak a lefedettség “cellái” között, és az amerikai autópályák mentén a távoli vevőkészülékeket időjárásálló szekrényekbe szerelték a telefonpóznák aljára.
1948-ra a kereskedelmi szolgáltatás az Egyesült Államok és Kanada 60 városában volt elérhető, 4000 mobil előfizetővel, akik havonta 117 000 hívást bonyolítottak le. És megszületett a mobiltelefon koncepciója.
A kezdeti időkben a felhasználóknak a beszélgetéshez le kellett nyomniuk egy gombot a kézibeszélőn, a hallgatáshoz pedig fel kellett engedniük a gombot. A szolgáltatás folytonossága sem volt biztosított, mivel a telefonok több cellaterületen keresztül közlekedtek, és egyszerre csak korlátozott számú ember használhatta a szolgáltatást. Mégis, a háború utáni években az amerikai lakosság mobilitásának növekedésével hirtelen mindenkinek szüksége lett egy telefonra az autójában. Öt-tíz éves várólisták kezdtek kialakulni a szolgáltatásra. A kereslet megvolt, a technológia már úton volt.
Az Egyesült Királyságban is létezett egy járműalapú rendszer, a “Post Office Radiophone Service”, amely 1959-ben Manchester város környékén indult, és bár a hívóknak egy operátorral kellett beszélniük, Nagy-Britannia bármelyik előfizetőjét át lehetett kapcsolni:
Az 1950-es évekre az amerikaiak már operátori segítség nélkül tárcsázhatták saját hívásaikat, és a telefonok is megbízhatóbbá váltak. A Motorola-hoz hasonló cégek szolgáltatása és berendezései havi 176 dollárba és mai valutában 3,50-4,75 dollárba kerültek hívásonként, ami drága volt, de megérte
A hollywoodi sztárok hajtották előre a mobil “ügyvezető” ötletét, akinek sofőrös limuzinja irodaként is funkcionált, autós telefonnal és kiugró diktátorkészülékkel kiegészítve. Itt van Humphrey Bogart az 1953-as Chrysler Crown imperialban:
A hatvanas években a berendezések mérete és súlya csökkent, de a kereslet még mindig meghaladta a kapacitást. New Yorkban például 2000 ügyfél osztozott mindössze 12 rádiócsatornán, és általában 30 percet kellett várni egy hívásra.
Ez idő tájt maga Martin Cooper (a Motorola mérnöke, aki később kifejlesztette az első hordozható mobiltelefont) tanúskodott Michigan állam autópálya-bizottsága előtt a telefonálás és a vezetés közbeni telefonálás veszélyeiről. “Legyen egy zár a tárcsán” – vallotta – “hogy ne lehessen vezetés közben tárcsázni.”
A 60-as évek végére lehetővé vált a csatolt táskás telefon. Annak ellenére, hogy a vázlatosabb korai modellek rendkívül nehezek voltak, és korlátozott volt az akkumulátor élettartama, ha valaki birtokolt egy ilyet, nem volt kétséges – ön volt az igazi “James Bond”. Az antenna egy fóliacsík volt, amelyet a táska felső felének bőr belső szegélye mögé ragasztottak.
Az első kézi mobiltelefont (amely különbözik az autós telefontól) 1973-ban Martin Cooper találta ki, és ő vezette azt a csapatot, amely kifejlesztette és tíz évvel később, 1983-ban piacra dobta. Őt tartják a “mobiltelefon atyjának” (feleségét és üzlettársát, Arlene Harrist a “vezeték nélküli telefonok első hölgyeként” is emlegetik).
A 80-as években az autós telefon még népszerűbb volt, mint a mobiltelefon, de ahogy a 90-es évek fellendülése során az új hordozható technológia könnyebbé és megfizethetőbbé vált, az autós telefonok egyre kevésbé terjedtek el.
Mivel a nagy gyártók a mobiltelefon-berendezések kínálatához igazodtak, 1982 után nem kínáltak új rádiós mobiltelefonokat, bár néhány autós telefon még 2008-ban is kapható volt a piacon, köztük a Nokia 810 és a Motorola VC6096. Gyorsan előretekintve a 2020-as évek hajnalára, az olyan okostelefon-alkalmazásokkal, mint a Whatsapp és a Facebook messenger, az ezredforduló világában már elavultnak és időhiányosnak tűnik a beszélgetés bárkivel bármilyen mobiltelefonos eszközön.
És ezzel a nosztalgia-indukáló megjegyzéssel meghagyom önöknek ezt a zseniális BBC híradó klipet 1979-ből, amelyben Michael Rodd riporter egy kísérleti vezeték nélküli mobiltelefonnal telefonál:
Az autós telefonokról bővebben itt olvashatnak.
Mélyebben itt.