Míg egyes növények egyszerre rendelkeznek hím és nőstény ivaros részekkel, a ginkgók nem – az egyedek vagy hímek, vagy nőstények. A büdös magok, amelyekről a fa híres, csak a nőstényeken fejlődnek ki, ősszel jelennek meg, és elárasztják a földet utódokkal. A hím fák eközben nem termelnek magokat, de tavasszal virágport bocsátanak ki. Ez a virágpor megtermékenyíti a nőstényeket, és ősszel lehetővé teszi a magtermelést. Pollen nélkül a magok nem termékenyülnek meg, ahogyan a nőstények nélkül a virágpor is egyszerűen kárba vész. Van azonban egy bökkenő: bár a magok hím vagy nőstény egyedként születnek, gyakran körülbelül 20 évbe telik, mire a fa eléri az érettséget, és határozott nemi jellegzetességeket mutat. A fiatal ginkgo egyedek nemének azonosítása még nem lehetséges, kivéve, ha egy hím vagy egy nőstény ágat nem oltottak alanyra.
1929-ben Dr. Orland E. White biológusnak, a Blandy első igazgatójának volt egy kérdése: a nőstény ginkgofa által termelt magok közül mekkora a hím és mekkora a nőstény magok aránya? White azt feltételezte, hogy a nemek aránya 1:1, ami azt jelenti, hogy a fa körülbelül ugyanannyi női magot termel, mint ahány hím magot. White és diákjai a Virginiai Egyetem kampuszán egy nőstény ginkgo magjait vették, és végül több mint 600 facsemetét ültettek el a mai Blandy Ginkgo Grove-ban. A kísérlet egyszerű volt: vegyünk magokat egy nőstény ginkgóból, ültessük el őket, és éréskor határozzuk meg a teljes nemek arányát. Húsz évvel később a kutatók visszamentek, és feljegyezték az érésig életben maradt fák nemeit, és a végső arány 1:1 körül alakult. Bár White nem érte meg a kísérlet végét, hipotézise helyesnek bizonyult. A ginkgo utódok nemi arányának megválaszolásán túl a ginkgo liget a Blandy-gyűjtemények maradandó része, ragyogó levelei ősszel színesítik az eget.
A ginkgo evolúciós története több százmillió évre nyúlik vissza. Egykor a világ erdeiben nőtt, együtt élt a dinoszauruszokkal és a korai emlősökkel. A ginkgo növénynek több faja is volt – a Ginkgo biloba az egyetlen fennmaradt tagja egy hosszú evolúciós vonalnak. Az éghajlat és a világ változásával azonban a Ginkgo fajok eltűntek és elvesztették élőhelyüket, és végül csak a mai Kína területén maradtak fenn. A ginkgo evolúciójáról, és arról, hogy miként tűnt fel újra Kínából, hogy világszerte benépesítse az utcákat és a kerteket, egy korábbi blogbejegyzésünkben olvashat bővebben.